Tiszaalpári Pejtsik Béla

Nagyközségi és Iskolai Könyvtár

HELYTÖRTÉNET

Kádár Lajos

Kádár Lajos (1896. május19. - 1982. február 14.) Tiszaalpáron született. Móricz Zsigmond

felfedezettje. Tizenhárom könyvet, kb. 100 novellát, valamint néprajzi cikkeket írt. Főbb

művei: Rozika, Taposóka, Halászok, Cigányok, Kujtor lelkek, Lidércsziget, Tyukász Péter, A

doni halálbánya, Az istentelenek, A pusztán, Börtönnapló, Kolomp szól a ködben életrajzi

regénye és az Ártatlanok című drámája. Kevés település büszkélkedhet azzal, hogy saját író szülötte mutatja be környezetének szépségeit, lakóinak emberségét. Kádár Lajos ezt tette a Kolomp szól a ködben című önéletrajzi írásában.

Apja juhász-számadó volt. Kádár Lajos eleinte cselédként dolgozott, majd bojtár is volt,

miután 1912-ben Budapestre ment. Ott borbélyinas, villamoskalauz és bankszolga volt. Az első világháborúban katonaként vett részt, hadifogságba került. Az itteni élményeit A doni

halálbánya (1936) című regényében írta meg. A kötet többek között azért aratott nagy sikert, mert a szerző a háborús élményeit a nincstelenek szemszögéből mutatta be. A háborút követően mint pincért alkalmazták. Több regénye és novellája jelent meg az 1930-as és 1940-es években, emellett számos elbeszélését publikálták a napilapok, folyóiratok, mint pl. a Kelet Népe.

Kádár Lajos megjelent regényeinek többsége a szülőföld, Alpár és az azt övező puszták

életéről szól népmesékre emlékeztető módon, ugyanakkor szociográfiai ismeretek birtokában. 1944-ig sikeres írónak számít, majd 45 után jobboldalisága miatt mellőzik, kiszorítják az irodalomból.

Az írót munkásságáért Tiszaalpár Nagyközség Díszpolgárává választották.